A kutya imádat, mint legtöbbszőr egy ember életében a gyermekkorban kezdődik, nálam sem volt ez másképpen. Drága nagybátyjám szintén a kutyák szerelmese volt így módomban állt, már kutyázni akkoriban. Elza nevű rajzos német juhász kutyájat rendszeresen sétáltattam es megállás nélkül
simogattam... Aztán jöttek a tini évek a felnőtté válás rögös utja es egyszer csak 2010-ben ismét visszakanyarodott az életem a kutyák felé itt már a Dobermannt célozva...vajon miért ez a fajta?
Azért, mert a világon az egyik legelegánsabb kutya, vonalai, testalkata, mozgása, ragaszkodása, ereje egyedülálló.

2010 nyarán megvásároltam a von Morosso kennelből első dobermann szukámat Zora von Morossot, aki erre a csodás útra állitott.
A tenyésztést nem kezdtem el egyből, úgy érzem ahhoz tapasztalat kell. Kiállitásokra mentünk első sorban. Zora egyből kölyök évgyőztes lett a HDK klubkiállitáson, itt határoztuk el, hogy komolyabban belevágunk az ilyen megmérettetésekbe is.

Aztán kevesebb, mint egy év múlva Detti és Csaba (von Morosso) ránk bizott egy ígéretes Idane di Altobello kölyköt Amira Dobgrace-t. Vele kezdődött a tenyésztés, Amira mutatta meg milyen kis dobit nevelni, milyen kimondhatatlan jó érzés egy újszülött kiskutyát a kezemben tartani. Mennyi aggódás és öröm keveredik ilyenkor. Amirának két alom született. Az elsőből megtartottam Indira von Morossot aki jelenleg a kennelem tenyész szukája.
Nagyon jó géneket örökit Indi, az utódai egészsésegesek és jó idegrenszerű kutyák.
A kiállitás mellett elkezdett érdekelni a sportkutyázás. 2021 tavaszán találkoztam egy nagyon jó trénerrel, akivel épitjuk a kutyáimat az engedelmes majd munka vizsgákra.
Úgy érzem a mai dobermann tenyésztés erre nem igazán terjed ki, hogy ösztönerős kutyákat tenyésszünk. Szem előtt tartom, hogy az egészség ami a legfontosabb, a kiállitás-küllem mellett az ösztön a munka vizsgák is megfelelő hangsúlyt kapjanak hiszen erre lettek tenyésztve...